1. Nap
Péntek délután 5 fős csapattal érkeztünk tömegközlekedéssel a mosonmagyaróvári Itató strandra, ahol felverhettük sátrainkat. Itt tűzrakóhely, vízcsap és 10-ig büfé várt bennünket. A közeli erdőben tudtunk fát gyűjteni a reggeli tűz előkészítéséhez, a büfében pedig zárásig volt mosdólehetőség. A magunkkal hozott vacsoránkat elfogyasztottuk, a farakást letakartuk, majd nyugovóra tértünk.

2. Nap
Az ébresztő 7:30-kor volt, majd megkezdődött a táborbontás és reggeli zabkásához a vízforralás. 8:30-kor érkezett Győrből a bérelt felszerelés: 3 kenu, 7 evező és annyi hordó, amennyire szükségünk volt. Időközben a 6. emberünk is befutott, így kenunként 2-2 fővel megkezdhettük utunkat. „Éléskamra” feltöltve, kannák vízzel tele, mellények becsatolva. Nagy gond már nem lehet.
A Mosoni-Duna borús őszi nyugalmát elsőként az óvári kenucsúzda zavarta meg, amelyet gond nélkül, sőt, nagy örömmel teljesített a csapat. A nap folyamán voltak még különböző evezést és kormányzást fejlesztő gyakorlatok és oktatás, ahol többek között az orr- és farkormánnyal ismerkedhetett meg a csapat. Az étkezéseink a parton zajlottak és hideget ettünk. Az aznapi táv 20 fkm volt Mosonmagyaróvártól Kimléig.
4 óra körül kötöttünk ki a táborhelyünkön, egy kavicsos partszakaszon Kimle előtt. A fiúk neki is álltak tábort verni és előkészíteni a vacsorát, míg a lányok helyben elaludtak a szárazra emelt kenukban. A helyszín ideális volt 2-3 sátornak és néhány függőágynak, de méretéből és lejtéséből adódóan nagyobb tábor már nem férne el kényelmesen. Szerencsére mi nem voltunk egy nagyobb tábor.
Este befutott a 7. ember is, így teljes létszámmal láthattunk neki a rablóhús vacsoránknak. Őrséget egyik nap sem állítottunk, de mindannyiszor nyugodt éjszakánk volt.

3. Nap
Reggel 6-kor szólt az ébresztő, hogy időben elkészüljünk mindennel. A tábort már rutinosan bontottuk le, így időben el is indulhattunk a 8 fkm távolságban fekvő Kimlére, ahol a beszerzéseket intéztük és a misén is részt vettünk. A falu egy gyengén felszerelt Cooppal és egy pumpás kúttal rendelkezik, de ez számunkra bőven elég volt.

Az aznapi 24 fkm-es táv mellé még belefért az erőnkbe egy bójakerülő verseny is, ahol kamatoztathattuk az előző nap megtanult kormánymozdulatokat. A napi betevőnk ezúttal is hideg élelem volt.
A 46. fkm-en néztem ki a túra tervezése során a táborhelyet és azt kell, hogy mondjam, kiváló döntés volt. Dunaszentpál előtt a folyó jobb partján egy hosszú kavicspad húzódott, melyet egy ritkás facsoport tett még otthonosabbá. Vízállástól függően egészen nagy csapat is elfér rajta, de egy lépcsővel feljebb a kaszált réten végtelen hely van.

Most változott a felállás, így míg a lányok előkészültek a vacsorához, a fiúkkal kimentünk a vízre, hogy két bója segítségével gyakorolhassuk az egy kenu egy ember felállásban való műveleteket. Utána jutalomképpen még körbehajóztuk a táborral szemben emelkedő kis szigetet, majd visszatértünk a mieinkhez. A túróstésztát követően hamar aludni ment a társaság, de voltunk, akik még vízre szálltak, hogy maximálisan kiélvezzük eme páratlan hely adottságait.

4. Nap
Az utolsó nap reggelén is minden rendben alakult, de érezhetően fáradt volt a csapat. Az aznapi 26 fkm is nehezebben ment, hiszen a sodrás is lassult. De azért még futotta egy szigetkerülő versenyre útközben, szóval le a kalappal előttük.
Túránk Győrben az Aranyparton ért véget, ide jött ki a tréler is a kenukért. Gyors zászlólevonással zártuk a portyánkat, hogy elérjük a tervezettnél korábbi vonatot.
A túra során voltak kihívások, nehézségek, de gond nélkül teljesítettük őket és mindenki nagyon jól érezte magát. Mint a program szervezője, nagyon elégedett vagyok ezzel a portyával.