A csodálatos Gemenci-erdőt kacskaringósan átszövő Duna-ágakra: a Rezéti-Duna, a Móric-ág, a Vénduna környékére mentünk a május 1-i hosszú hétvégén. 

Baján 2000 óta működik a Czoboly Zoltán Cserkész Vízitelep, kitűnő központjaként a környékbeli vízitúráknak. A csónakházban túrakenuk, kajakok, gurulóüléses és őrsi (!) csónakok, vizesblokk, a telepen szabadtéri konyha és sátorozási lehetőség vár ránk. Az 567. Mészáros Lázár cscs. szívesen segít a szervezésben, lebonyolításban, a vízállástól és a résztvevők tapasztalatától függő legszebb útvonalak kiválasztásában. 

Április 29-én szombaton délben tizenöten gyűltünk össze, hogy gyors sátorverés és ebéd után a helyi vízicserkészek: Mányi Peti és Rekettye Péter vezetésével vízreszálljunk. 

Az időjárás kellemes volt, leeveztünk a Sugovica torkolatáig, kimerészkedtünk a Dunára, tettünk egy kört és visszatértünk a "Sugó"-ra.

A Petőfi-szigetet ezúttal a nyugati oldalról kerülve bekukkantottunk a Ferenc-csatornára, majd visszatértünk a vízitelepre. Estére újabb tizenhárom cserkész csatlakozott hozzánk, vacsora, tábortűz után takarodó.

 

Vasárnap reggeli után felpakoltuk a hajókat az utánfutónkra...

...és az érsekcsanádi révnél vízre szálltunk.

 Mintegy harminc folyamkilóméternyi lapátolás várt ránk aznap javarészt a mellékágakban:

 Miuán átkeltünk a Dunán, a Veránka sziget északi csücskénél betértünk a Rezéti-Dunára.

A vízitúrák egyik hangulatos eleme a vízen összefogódzva elköltött hideg ebéd:

Majd egyre vadregényesebb környezetben mentünk tovább...

...a délutáni uzsonnázó-pihenő helyünk, Lassi felé.

A rezéti erdei vasút Lassi állomása mellett nagyon hangulatos pihenőhely várja a túrázókat fedett beállóval, padokkal-asztalokkal, a magyar halászat eszköztárát idéző játszótérrel, és halászati múzeummal. 

Tovább gyönyörködve a természet szépségeiben kiskócsagok, szürkegémek és rengeteg réce társaságában folytattuk utunkat a Rezéten.

Visszautunkon nem hagyhattuk ki a Véndunát, ahol a hódoknak nemcsak a nyomait láthattuk, de egy eleven hód is bukfencezett a vízen a tiszteletünkre.

A bukógátnál volt egy kisebb kajakos borulásunk is - fel voltunk készülve erre a lehetőségre, minden hajóban volt bukózsák száraz ruhával. 

A Vénduna torkolatától átkeltünk a Sugovica torkolatára, és a már jól ismert úton a vízitelepre...

...ahol már javában főtt a világhírű Bajai Halászlé! Gyorsan összeszedtük magunkat, hogy Józsi bá' remekét az őt megillető tisztelettel élvezhessük.

 

Hétfőn, május 1-jén reggeli után nekivágtunk a Móric-Dunának:

Reméltük, hogy a 4m feletti vízállás mellett vízen tudjuk megközelíteni a "Pörbölyi Titánt", az ország legnagyobb átmérőjű fáját!

Az első torlasz mellett még átemeltük a kenukat...

...a következőtől már inkább gyalogosan tettük meg a hátralévő mintegy nyolcszáz méternyi utat a Nagyfa irányába.

Valóban monumentális látvány volt a négy gyökérzetből összenőtt hatalmas nyár, miután felmászott rá aki akart, összeálltunk egy csoportképre:

A visszaúton a már jól ismert Dunán...

...és a barátságos Sugovicán eveztünk ismét fel a vízitelep kikötő stégjéig.

Alaposan megtisztítottuk a felszerelésünket, majd ebéd után tábort bontottunk, összecsomagoltunk, érzékeny búcsút véve egymástól és kedves házigazdáinktól - haza indultunk.